Harka Sára

Piruett egy kecskéért

Ez többről szól, mint a mesebeli tüllszoknyák. A balerinák kemények, akár az acél, és tántoríthatatlanok, mint egy bika. Ez az öt lány jól tudja ezt. Ki-ki elszántan gyakorolt erre a napra. Teljes szívüket beletették. Persze, hogy mind nyerni szeretnének.

Feszült izgalomban ülnek a buszon, amit a versenyt szervező iskola küldött értük, hogy odaszállítsa őket. Mindegyikőjük egy kettes ülésen ül, egyedül. Távolról méregetik egymást. Szóval ők lesznek ma az ellenfeleim.

Dorka beteszi a fülhallgatóját. Zoé kibont egy Túró Rudit. Gréti lehunyja a szemét, pihenni próbál, ha már éjjel egy percet sem aludt. Szabina átismétli magában a lépéseket. Hanna az ablaknak dönti a homlokát: az út mellett kanyargó patakot, és a távoli dombokat pásztázza. Magában imádkozik, hogy minden jól sikerüljön.

Hirtelen a busz hatalmasat fékez, és mind előre buknak.

– Megáll az eszem! – harsogja a sofőr, mire a lányok kíváncsian a busz elejébe sietnek.

Egy kis foltos kecske cammog előttük, keresztül az úttesten. Tarka-barka szőrű, rövid szarvakkal, még fiatal lehet. Biztosan a közeli faluból csatangolt erre. A lányok mosolyogva lesik. Nagyon bájos látvány.

Míg nem jön szembe egy autó.

A közeledő kocsi harsányan dudál. A gida félreugrik előle, ijedtében a buszuk elejébe fejel. Rémülten tántorog hátrafelé, és mindnyájuk szeme láttára az úttest melletti patakmederbe buckázik.

Gréti felsikít. Zoé száján kiszalad egy Jézusom. Dorka a szeme elé kapja a kezét.

A sofőr félreáll, hogy megvizsgálja, nem esett-e karcolás a busz elején. A lányok is leszállnak, hogy megszemléljék a kecskét.

Öten a meder fölé hajolnak. Úgy tűnik, az állat épségben van. Két méter mélyen, bokáig érő vízben állva panaszosan mekeg. Vagy inkább nyivákol. Szegény jószág! Nem tud felmászni a meredek kőfalon. Esélye sincs.

A sofőr int a lányoknak, hogy szálljanak vissza a buszra, de egyikük sem mozdul. Hallgatagon, aggódva figyelik a kecskét.

– Nem hagyhatjuk itt – szólal meg végül Hanna, és a többiek egyetértenek.

Összedugják a fejüket, ötletelni kezdenek, tervet készítenek.

A sofőr a háttérben morog, hogy az ő körmére koppintanak, ha a lányok elkésnek a próbáról vagy a megnyitóról.

Végül öten összekapaszkodnak. Fejjel lefelé, lábánál fogva eresztik le Szabinát a mederbe. Dorka és Zoé markolja Szabina egy-egy bokáját. Hanna és Gréti pedig őket tartja hátulról, nehogy előre bukjanak.

Színpadra illő produkciót mutatnak be. Kétség nélkül megbíznak egymásban. Valahogy biztosra veszik, hogy a másik teljes erejéből szorítja őket. Ahogyan ők is mindent beleadva támasztják a társukat. Csapatként dolgoznak.

Nagy nehezen Szabinának sikerül átkarolnia a ficánkoló kecskét, és együtt felhúzzák a földre. Még a buszsofőr is abbahagyja a zsémbelődést, és elismerően hümmög egyet.

Amint leteszik az állatot, az megrázza magát, ahogy egy ázott kutya tenné. Ettől az összes lány sárpöttyös lesz. De Szabina néz ki a legcsatakosabban: a lucskos hajával, iszapfoltos arcával.

A kis foltos kecske fürgén szökkenve elinal a falu felé. Ezúttan épségben megússza az úttesten átkelést.

– SZÍVESEN! – kiált utána Szabina, és bemutat egy tökéletes révérencet.

A lányok egymásra tekintve kacagnak. Ebben a közös hahotában benne van minden: az egész napi feszültség, és egy csepp megkönnyebbülés.

Aztán egyszerre kezdenek csicseregni:

– Van nálam nedves kendő.

– Odaadom a törölközőmet.

– Majd segítek megigazítani a frizurádat.

– Hoztam hajszárítót.

A sofőr sürgetésére sorra visszaszállnak a járműre. Öten préselődnek be egy négyes ülésbe. A busz hátsó fele ezúttal üresen marad.

Dorka a telefonja hangszórójáról indítja be a kedvenc zenéjét. A sofőr velük együtt énekel, bár nincs valami csengő-bongó hangja. Zoé megkínálja a többieket sós mogyoróval. Szabina elmesél egy régi, mulatságos történetet a nagymamája kecskéjéről. Hanna mosolyogva hallgatja. Gréti Hanna vállára hajtva a fejét végre szundít egy kicsit.

Mikor megérkeznek, és leszállnak a buszról, búcsúzkodva sok sikert kívánnak egymásnak. Ki-ki eldönti magában, bármelyikük nyerjen is, nagyokat kurjongatva fog tapsolni neki. Mert megérdemlik, mindnyájan.

Talán soha többé nem találkoznak. Talán igen. Akárhogy is, ma pár röpke percre csapattá kovácsolódtak. És az felejthetetlen volt.

Címkék: Novella, ifjúsági, irodalom, Harka Sára, Harka, Sara, Sara Harka, Sára, Sara.Harka